KATA - építőmérnök, szakmájában elismert női vezető, határozott és céltudatos, de végtelenül nyitott lélek

Részt vett: 12 alkalmas egyéni foglalkozás, online kurzusok, elvonulás

Katával egy rendezvényen találkoztunk, ahol mindenkinek arról kellett mesélnie, mire a legbüszkébb az adott évben a vállalkozását, munkáját illetően. Én a 12 alkalmas egyéni foglalkozásomról meséltem, ami által a közös munka, a hatékonyság és így az eredmények is újabb szintre léphettek.

Kata azt mondta, hogy neki pont ez kell, mert már egy ideje benne van egy helyzetben, amire szeretne megoldást találni.

Az alapvető szándéka, amivel érkezett az volt, hogy átértékelje az életét ezen a ponton, mi az, ami jó és mi az, ami nem, hogy végre Ő is része legyen a saját életének ne csak a munkája és a munkájában megélt önmaga, és szeretett volna döntést hozni abban is, hogy maradjon-e a munkahelyén vagy eljöjjön onnan.

Jöjjön Kata beszámolója:

"Azt hiszem, annak idején elmentem addig, ahol a part szakadt.
Nem tudtam mit kell tennem, de tennem kellett valamit. Nem élhettem tovább abban a formában, valaminek változnia kellett. Akkor nem is gondoltam rá, hogy nekem kell változnom.  Akkor már azt hittem tudatos vagyok. Foglalkoztam idő-, energiamenedzsmenttel, produktivitással, feladatkezelőkkel, projektmenedzsmenttel, pénzügyi tervezéssel. 2 év alatt rengeteg időt és energiát fektettem mindebbe, hogy fejlődjek. 

És valamennyire működött is. De közben valami nem stimmelt. Nagyon nem. 

Imádtam az életem és közben mégis szenvedtem. Folyamatos küzdelem volt minden nap a kettősség között. 

Őrlődtem a szó szoros értelmében, de nem értettem mivel van baj, mi nem működik. 

Akkor még egyáltalán nem tudtam mit jelent a belső változás. Hallottam, amit mondasz, de nem bírtam elképzelni, hogy ez valójában mit jelent.

Egy dolgon pörögtem. Nagyon elutasító voltam a megoldásokkal szemben is. Egyáltalán nem láttam a lehetőségeket.   

Érdekes mennyire szépen terelgettél, miközben én nem láttam semmit sem, és a kezdeti egyszerűbbnek tűnő feladatok szépen lassan végül a lelkemig elvezettek. 

Nagyon érdekes, hogy milyen szűk gondolkodású vágyaim és céljaim voltak, mikor kezdtünk. Nagy dolgok voltak, de szűk keretek közé szorított vágyak.

Most azt érzem bármit megtehetek és bárhogy is alakulnak a dolgok, azok értem vannak és a legjobb helyen vagyok.
Ott vagyok, ahol lennem kell. Oda tartok, ahova el kell érnem. Bízom az Életben és önmagamban.  

Úgy érzem, hogy önmagam megismerése és vizsgálása által kiléptem egy nagyon kicsi dobozból és szépen lassan elkezdtem nem egy pontra koncentrálva élni, hanem látni a körülöttem lévő dolgokat, életet. 

Hiszek abban, hogy amit szeretnék, amire szükségem van, az jönni fog és rámtalál. Nem félelemmel teli a szívem, hanem izgalommal az Élet iránt. 

Elengedtem sok sérelmet, fájdalmat, tapasztalatot a múltamból, amik rendben voltak eddig, de a jövőmnek tiszta lapot nyitok és izgatottan várom mi rajzolódik ki belőle.

Nagy ráébredés volt, hogy sok elvárást saját magammal szemben támasztottam és valójában nem is mások általi elvárásoknak akartam megfelelni.

Az egyik legnagyobb felismerés akkor volt, amikor rájöttem, hogy nem tartom értékes embernek magam. 

Időbe telt, hogy ne csak tudjam, hanem érezzem is, hogy jogom van a saját érzéseimhez és életemhez, jogom van jól érezni magam, minden körülmény között.

Mindennapos a figyelmem magamra. Tényleg én vagyok a legfontosabb az életemben és ennek megfelelően hozok meg döntéseket. Ha valami nem jó nekem, akkor arra tudok nemet mondani és ez nem egy védelmi programból jövő automatizmus, hanem tudatosság.  

Bízom a megérzéseimben.  

Felismerem és kifejezem az érzéseim. Megengedem magamnak, hogy érezzek. 

Önazonos lettem, merem vállalni a gondolataim.

Merek önmagam lenni. Merem önmagam adni. Elhiszem, hogy értékes vagyok, úgy ahogy vagyok.

A jelenben tudok lenni. Nem rágódom a múlton, vagy aggódok a jövő miatt. Nem akarok megváltoztatni olyan dolgokat amikre nincsen ráhatásom. Sokkal inkább elfogadóbb és megengedőbb lettem.
Tudom, hogy ami eddig volt, az lehet másképpen.
Nem másokért élek, hanem magamért. És élek, nem vegetálok.

Sokkal türelmesebb lettem másokkal és a helyzetekkel és ezáltal önmagammal is türelmesebb vagyok, ha valami nem tökéletesen és nem időre sikerül. 

Sokkal inkább ismerem önmagam, máshogy látom mit szeretnék és nem szégyellem, amit én szeretnék. Szinte egyáltalán nem panaszkodok. Valahogy elmúlt az elégedetlenség.

Sokkal inkább keresem az igazán értékes kapcsolódást az emberekkel. Jobban meg merem mutatni magam. Sokkal jobban figyelek másokra, jobban érdekel mások mondanivalója, korábban inkább csak hallgattam őket, most már figyelni is tudok.   

Nagyobb a belső nyugalmam. Nem siettetem a dolgokat, a döntéseket. Megértek helyzeteket és a helyzetben önmagam viselkedését.

Úgy érzem elég vagyok és nem kell többnek lennem. Nem kell álarcot viselnem, felvállalom a véleményemet a magánéletemben is. 

Párkapcsolati téren nagyon jelentős változások vannak, még ha nem is fizikai valóságban, de a gondolatvilágban mindenképpen. Kinyílt a lehetőségek ajtaja és sikerült kitámasztani azt.     

Nem csak elméletben szeretem a munkámat, hanem élvezem a munka elvégzését is.
Olyan munka ajánlatot kaptam, amiről csak álmodoztam eddig. És közben egyáltalán nem éreztem azt, hogy túl nagy lenne a cipő, amit ajánlanak.

Már nem egy végtelen daráló az életem, hanem az Élet.
Nem telik el úgy nap, hogy ne érezném a hálát, amikor lefekszem, akkor is, ha nem volt minden tökéletes.  Tudok szívből örülni az apró mindennapi sikereknek, csodáknak.