"Bizonytalan, határozatlan, konfliktuskerülő, másoknak megfelelni akaró nő ült ott az első alkalommal. Mindentől féltem mert alig volt önbizalmam. 

A folyamat által szépen fokozatosan lehullottak azok a "paplan" rétegek, amelyeket tévesen gondoltam magamról amelyeket hosszú éveken át magamra pakoltam.

Megláttam és megszerettem magam. Megláttam azt, aki én vagyok és aki szeretnék lenni és ezt azóta is mélyítem.

Határozottabb, bátrabb, önállóbb vagyok, döntéseket hozok, hallgatok a belső megérzéseimre, merek kreatív lenni, merem végre használni az eszem, bízok magamban és ami legfontosabb, már jobban szeretem magam. 

A legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy nagyon nem jól láttam magam, sőt! Ez mindig eszembe jut. Döbbenet, hogy mennyire visszafogott, hátráltatott ez az életben.

 

Rájöttem, nem szabad, hogy az határozzon meg, hogy egy másik ember mit gondol rólam, mert azelőtt ez így volt, még csak nem is tudtam róla. (tőled is ezt vártam hogy akkor mondd meg hogy én milyen vagyok és akkor azt gondolom majd én is, de Te nem mondtad meg hiába vártam )  

 

Megtanultam, hogy a képességeimet fejleszthetem és még olyan képességeim is lehetnek, amelyekről azt gondoltam, hogy távol állnak tőlem.

 

Önmagamra találtam, már jól látom magam, ettől kaptam a magabiztosságom és ez csak erősödik. 

 

Tudatos vagyok- ez ami kell a mindennapokban!
 

Merek nemet mondani, véleményt nyilvánítani. Nem akarok már annyira mindenkinek megfelelni, ez olyan felszabadító! Sokkal lazábban, magabiztosabban beszélek pl. a főnökömmel, vagy olyan emberekkel, akiktől régen mondjuk feszengtem.

Sokszor azon kapom magam, hogy már önmagamat adom minden helyzetben.

Az eddigi tapasztalatokat tovább kívánom mélyíteni, megerősíteni, haladni ezen az úton."