Az én történetem

 

2012 nyarán egy olyan fordulópont érkezett el az életemben, amit a legmerészebb gondolataimmal sem tudtam volna elképzelni.

Hiszem, hogy amikor krízis érkezik el az életünkben, akkor az azért történik,
mert tarthatatlan az a helyzet, amit addig túl sokáig viseltünk el, és valami másra van nemcsak lehetőségünk, hanem valódi belső vágyunk is.
 
 
Ez az a pont, ahol ha úgy döntünk, elindulhatunk a szándékaink irányába
és feltehetjük magunknak a kérdést:

Mi az, amit valójában szeretnék?
 
 
A krízis helyszíne számomra egy németországi sikátor volt, ahova a szórakozóhely biztonsági őre vitt ki, miután a mosdóból nem tudtam saját lábon kijönni, ugyanis valaki drogot kevert az italomba.
 
Ezután az esemény után azt éreztem, hogy nem folytathatom az életemet tovább sodródva, mert bár minden baj nélkül megúsztam ezt a helyzetet, de épp elég ijesztő volt ahhoz számomra, hogy megrázzon és egyértelmű döntést hozzak:
változtatnom szükséges.
 
 
Ezután minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy elmélyedtem magamba és feltettem a kérdést:
hogyan tovább?
 
Csakis előre akartam tekinteni, de semmilyen ötletem nem volt azt illetően, hogy miként folytassam az életemet.
 
Akartam azzal a "nagyobbal" kapcsolódni, az Élettel, Istennel, aminek tudtam, hogy a része vagyok, mert nem akartam többé a saját zavarodott fejem után menni, mert hát azzal egy sikátorig sikerült jutni.
 
Folyamatosan küldtem ki a kérdésemet: hogyan tovább?
Láthatóan nekem nem túl jó ötleteim vannak, úgyhogy szeretnék valami jobbat találni.
 
Néhány nap után elkezdtem érezni, hogy már nemcsak a semmibe küldöm ki a kérdésemet, hanem válaszok kezdenek el megjelenni.
Olyan válaszok, amiket nem igazán olvastam, hallottam korábban sehol és nekem sem lett volna fantáziám kitalálni.
De éreztem, hogy ezeknek a válaszoknak olyan energiájuk van, amik jó érzéssel járnak át, megnyugtatnak és értelmet nyernek általuk a dolgaim.
 
Majd teljességgel eltöltött az érzés: minden a legnagyobb rendben van.
Semmit nem rontottam el és semmit nem is tudok elrontani.
Egy végtelen Rend része vagyunk mindannyian.

 
Azt éreztem, mintha minden kérdésem megválaszolásra került volna anélkül, hogy mindenre konkrét válasz érkezett volna.
Ez volt az a pillanat, amikor kapcsolódtam és egy sokkal tágasabb és mélyebb nézőpontból láttam rá magamra és másokra egyaránt.
 
A válaszok pedig rövid időn belül elindultak már mások felé is, akivel épp együtt töltöttem az időmet. Majd a válaszok mellett olyan energiában tudtam részesíteni másokat, amiben sokszor úgy meg tudtak nyílni, mint korábban még nem és amiben fel tudtak oldódni olyan dolgokban, ami már régóta nyomasztotta őket.
 
Volt, aki nyitott volt rá és fogadta és volt, aki nem.
 
Több évembe telt ezt az egészet értelmezni magam számára, és megtanulni úgy működtetni, hogy az nekem és másoknak is a javára legyen. Nem volt annyira egyszerű, ugyanis nem kaptam "használati útmutatót" ehhez az egészhez, az energiához, az erőhöz, ami megjelent Bennem, általam, minden csak a legnagyobb természetességgel magától működött.
 
 
 
A szándékom, hogy minél többen megérezzék, megéljék azt a belső kapcsolódást, amire én is ráleltem, 
miközben elkezdik tudni az életüket úgy élni, hogy abban egyre több felszabadultságuk, jó érzésük, örömük legyen.
 
 
A stagnálás, kínlódás, szenvedés nem az, amiért itt vagy. Azt csakis azért éled meg, mert úgymond lekapcsolódtál arról, aki valójában vagy.
 
Bár nem létezik ilyen, hogy lekapcsolódj, hiszen a belső bölcsességed, a Forrásod, mindig ott van, ugyanúgy részed, mint ahogy a személyed is, akiként megéled magad.
 
De az életed során Téged ért hatások, élmények elvitték és sokszor még elviszik a figyelmedet a saját valódi lényegedről és ilyenkor érzed magad elveszettnek, erőtlennek, boldogtalannak, kilátástalannak, magányosnak, összezavarodottnak, tehetlennek...
 
 
Tudd, hogy semmi hiba nincs Benned, csupán eltávolodtál annak a lényegétől, aki vagy.
És ahogy eltávolodtál, úgy vissza is tudsz oda térni.

Én ebben a visszatérésben támogatlak Téged.
 
 
A legmélyebb szeretettel:
Vajay Kitti
Belső erő tréner