A gyógyulásom által elkezdtem újra megnyitni magam afelé a vezettetés felé, amitől már egy ideje elfordultam.

Nem értettem, hogy miért olyan az életem, amilyen, és haragudtam Istenre, hogy miért hagyott magamra.

Valójában nem Ő hagyott magamra, hanem én fordultam el tőle és magamtól is.

A gyógyulásom elsősorban nem fizikai volt. Nem egy daganatból kellett kihoznom magam. Ez már a következménye volt mindannak, ami bennem zajlott már jó ideje.

Megtagadtam és elfojtottam a saját erőmet, a tudásomat, a belső hangomat, és kétségbeesve próbáltam kiutat találni.

A zűrzavar, ami bennem keletkezett, az attól a lényegtől való lekapcsolódás/elfordulás következménye lett, ami nélkül nem élhetünk egy örömteli életet.

A daganat legnagyobb és legfontosabb üzenete ez volt számomra.

Elvesztettem a számomra legfontosabb kapcsolatot és itt az ideje újjáépíteni.

Azóta már megingathatatlanul tudom, hogy soha nem voltam és nem vagyok magamra hagyva.

A kapcsolat és ezzel együtt a bizalmam is elkezdett újjáéledni és erősebb, mint valaha.

Teljességgel megnyitottam és átadtam magam a Gondviselésnek és vezettetésnek, aminek következtében első körben most itt lehetek, gyógyultan egy 4-es erősségű daganatból.

Bár teljességgel megvolt a lehetőségem arra is, hogy az életem 39 éves koromra véget érjen, de azt is éreztem, hogy van még itt számomra valami, amit megélhetek.

Ez lett az életben tartó szándékom és egyben az elköteleződésem is.

Elköteleződtem afelé az élet felé, amiért életben maradtam, hogy megnyitva és átadva magam a Gondviselének, a vezettetésnek folytassam az életemet, és megosszam másokkal is mindazt, ami az én életemet is folyamatosan emeli.

Míg korábban sokszor megkérdőjeleztem a saját hitelességemet, kételkedtem abban, hogy valóban olyan nagyszerű vagyok-e mint gondolom, mostanra kiveszett ebből a személyes és félelmeken alapuló bizonyítási vágyam.

Mindaz, ami rajtam keresztül megnyilvánul és áramlik, tudom, a legcsodásabb dolog, amiben részesülhetek és amiben részesíthetek másokat is.

Nincs mit többé megkérdőjeleznem.

Mindig, minden körülmények között kapom azt a segítséget, támogatást és vezettetést, aminek éveken keresztül a hiányát éltem.

Istennel, az Élettel való kapcsolatom új alapokra épült, és teljes odaadással kívánom megélni magam és az életemet is, hogy mindaz, ami csak jönni, zúdulni kíván rajtam keresztül, általam, számomra és a világ számára, szabadon áramolhasson.

Azt gondolom, hogy ez mindnyájunk legfőbb életfeladata: utat adni annak az áramlásnak, ami a létezésünk által kíván megnyilvánulni.