A Jelenlét nem az érzelmek elfojtását vagy a különböző hatások fallal történő távol tartását jelenti. Ezek erőkifejtést igényelnek, s előbb vagy utóbb, biztos, hogy lesz valami, ami erősebb lesz nálad, és átszakítja a gátat. 
A Jelenlét sokkal inkább egyfajta áttetszősség, ahol a személyes beidegződéseinkkel való szoros azonosulásból elkezdünk fellazulni. S ahogy ez a fellazulás egyre nagyobb teret nyer bennünk, a hatások, gondolatok, érzelmek annál kevésbé lesznek ránk hatással, hiszen nem lesz mibe "beleütközniük", "belekapaszkodniuk".

Fizikai életünk elejétől kezdve a minket ért tapasztalások által szövődnek bennünk olyan "hálók", melyek egyre sűrűbbé válnak, ha egy-egy történés hatására újra és újra elhiszünk egy képet magunkról. Ilyenek lehetnek a traumaként megélt események vagy a másoktól kapott szavak.

Volt egy tanárom alsó tagozatban aki azt mondta rendkívüli megvetéssel, hogy én mennyire undok vagyok, s erre igyekezett minél többször emlékeztetni. Ez a megállapítás, bár alapjában csak egy ember véleménye, aki saját nehézségeit a nála "gyengébben" vezeti le, tovább sűríthette a "nem vagyok elég jó és szerethető" hálómat.

E "hálók" tudatosságunk, tehát saját valódi lényegünk ismerete nélkül akár életünk végéig is képesek fenntartani egy hamis képet magunkról, ami csupán véleményekből, és félreértelmezett eseményekből áll.
Például ha valakinek teljes önazonosulása van azzal kapcsolatban, hogy nem szerethető, akkor minden olyan érzelem, gondolat és hatás könnyedén fennakad és tovább erősít a "hálóján", melyet ez a meggyőződés szőtt.
A Jelenlét, tudatosság képes arra, hogy e "hálók" sűrűn elhelyezkedő, már-már egymásba fonódó részek elkezdjenek lazulni, tágulni, így könnyedén átengedődnek olyan hatások, melyek korábban befolyásoltak minket.
Nem érintenek meg úgy, mint addig, ugyanis nem lesz már ott az, akire eddig hatással voltak. Az, aki korábban elhitte ezt a képet önmagáról, a Jelenlét által feloldódik, s önmaga valódiságát fedezheti fel, mely nem kívülről érkező hatások eredménye.
S minél inkább a Jelenlét, a tudatosság kap teret bennünk úgy válunk egyre érinthetetlenebbekké, mely által már nem fognak rángatni bennünket oly könnyedén a minket ért hatások. Nem leszünk ellenük, nem akarjuk magunkat reszketve megóvni tőlük, nem kell elmenekülnünk vagy elzárkóznunk, hanem megengedhetjük ezek megjelenését, hiszen a Jelenlét által szabadon áthaladhatnak rajtunk. 

E Jelenlét pedig maga az üresség, melytől az elme rendkívüli módon retteg. Hogy miért? Mert az ürességben minden egyes önazonosulása jelentőségét veszti, mellyel fenntartotta önmagát, és saját hatalmát feletted... A Jelenlét által már nem ragaszkodsz többé az önmagadról alkotott képekhez, s így feltárulhat saját szabadságod, mely lényed természete.