Belső út kultúrája

Korábbi kultúrákban, valahol még ma is, rendkívül fontosnak tartották az egyén támogatását saját folyamataiban. Mikor valakinek felébredés élménye volt, egy külön védett helyre vitték, hiszen tudták mennyire fontos az, hogy zavartalanul megélhesse a folyamatait.

Mikor az első ilyen élményem volt, akkor 10 percem volt arra, hogy lemenjek dolgozni. Nem állhattam oda a főnököm elé, hogy figyelj csak, nekem ébredés élményem van ( bár akkor fogalmam sem volt arról, hogy ez az ), és most szeretnék ebben megmártózni, amíg szükséges, úgyhogy most találj valaki mást helyettem.

Szellemi megéléseink, átalakulásaink csak mellékes tényezők, melyeknek lényegességét még mindig nem ismertük fel igazán.

Míg korábban a szellemi út rendkívüli hozzáértéssel, odafigyeléssel, tisztelettel volt átitatva, tökéletesen tudták, hogy kinek mit adhatnak át, kinek milyen gyakorlatra van szüksége, ki jöhet és kinek kell még formálódni ahhoz, hogy egyáltalán részesülhessen egy tanításban, úgy manapság bárki bármihez hozzáférhet, ami még nagyobb belső zűrzavart hoz létre.

A legfontosabb, amit tudnod érdemes, hogy minden egyes segítségnek, támogatásnak, amit igénybe veszel, egyetlen célja kell legyen:
hogy visszavezessenek saját magadhoz.