Változás

A minap találkoztam egy ismerősömmel, akivel sok éve nem láttuk egymást. Azt mondta, hogy hatalmasat változtam, és mennyire más vagyok most, mint mikor még megismert. Azt is mondta, hogy nagyon szeretne a saját életében is változást, és tudja, hogy ehhez ő kell. De hogy nem tudja hogyan kezdjen bele, mit is tegyen pontosan, de aztán végül kimondta az igazságot: nem is akar belekezdeni.

Hogy miért? Miért nem akar az ember belekezdeni a változásba? Sok oka van, nézzen mindenki magába, hogy mi a saját válasza erre a kérdésre.

Nagyon sok napom telt el úgy az életemben, hogy semmit nem tettem magamért, a változásért, és tényleg úgy is éreztem, hogy csak telnek a napok tartalom nélkül, üresek és semmitmondóak. És az életem is ilyen volt. Aki már megélte ezt, tudja, hogy milyen borzasztó érzés így kelni és feküdni, céltalanul, értelmetlenül. Nem sok lelkesedése marad az embernek ilyenkor, amiből erőt meríthetne. Óriási elszántság kell ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben az ember megfogja a saját grabancát, és azt mondja, na ebből elég volt.

Azt mondják, hogy az elégedetlenség nem jó dolog, s fogadjunk el mindent úgy, ahogy van. Óriási félreértések születnek ezekből a gondolatokból, s egyszer csak az ember úgy találja, hogy beletörődik valami olyan dologba is, amin egyébként változtathatna. Nyilván vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, s az elfogadás helyes megélése fontos dolog. S hogy min változtatunk, szintén nem mindegy. Hiába akartam volna a körülményeimen változtatni mikor szarul voltam, a bennem lévő állapot legfeljebb csak rövid időre változott volna, ha egyáltalán változott volna.

Azon kellett tudnom változtatni, ahogy megéltem önmagam, az életem, a dolgaim. És ugyanezt mondom mindenki másnak is.

Azt se tudom mondani, hogy könnyű, de igazából azt sem, hogy nehéz. Azt sem lehet megjósolni, hogy kinek mi hozza el a változást, az "átkattanást", de azt tudom, hogy sokkal jobb érzés olyan dolgokat tenni, amik táplálnak, mint olyanokat, amik lehúznak. Mindegyik ugyanolyan energia, mégis a magunkért való tetteket sokkal nehezebben tesszük meg. Vajon miért?
Múltkor mondtam egy barátomnak: tudod, azt látom, hogy sokkal könnyebb szarul lenni. Pedig mégis mindenki tudja, hogy milyen nagyszerű dolgok születnek egy belső jó állapotból, és hogy a rohadt, kukacos termés helyett a gyönyörű, egészségtől kicsattanó gyümölcsöt szedhetjük le ez esetben.

Érdemes ezen magában mindenkinek elgondolkodni és feltenni a kérdéseket saját halogatásai és beletörődései felé.

A változtatás nem olyan borzasztó dolog, mint amilyennek tűnik, s a következményei is sokkal jobbak annál, mint amit az elménk kivetít.