Üres papír

Körülbelül 3 éve az egyik előadásomon mondtam, hogy semmi baj nincs azzal, hogy ha holnap már teljesen máshogy vélekedsz arról, amiről ma még egyfajta módon meg vagy győződve. Ugyanis ez a rugalmasságot engedi meg, mely nem ragaszkodik semmilyen hitrendszerhez, felismeréshez, megértéshez, személyhez, helyhez, munkához, tárgyhoz, bármihez.

A rugalmasság nem a "nemtörődömséget" jelenti, hanem azt a fajta nyitottságot, amivel szabadon megengedem az Élet kreatív kifejeződését. Ez a rugalmasság nem is azt jelenti, hogy váltogassuk havonta a kapcsolatainkat vagy a munkahelyünket vagy egyéb hovatartozásunkat. Lehetnek egy életen át tartó kapcsolataink, hivatásunk, anélkül, hogy azokhoz ragaszkodnánk.

A másik fontos része e rugalmasságnak pedig maga a spiritualitás, tudatosság, ahol újabb ragaszkodások képesek létrejönni, ahol ragaszkodunk a "felismeréseinkhez", a "megértéseinkhez", nézetekhez, és nagyon erős hitrendszerek képesek beágyazódni, úgy, hogy igazából észre sem vesszük.
Azt szoktam mondani, legyél olyan, mint az üres lap, amin nincs még teleírva az egész oldal. Nagyon sokan egy teleírt lappal próbálnak boldogulni, amire már semmi több nem fér, mint ami rajta van.

Soha nem leszel az, aki mindent tud, megért, átlát, főleg nem úgy, ahogy te azt elképzeled. És különben is, mi szükség lenne erre? 
Annyira meg akarjuk érteni, hogy mi miért történik velünk, s a megértésre való vágyunk már függőséggé válik.
Ha felébredtél, akkor nem leszel kipipálva, nem leszel az, aki most már mindent tud. Ha nincs benned a rugalmasság, vagy nevezhetjük ezt alázatnak is, ami nem zár ki továbbra sem más nézeteket, személyeket, akik máshogy gondolkodnak, akkor könnyedén csak egy újabb elmebeli berögzültség közepén találod magad.

A nyitottság állapotában, mely minden egyes pillanatban csupán egy üres papír, az Élet bármilyen lehetőséget, ötletet hozhat számodra, hiszen most már képes vagy fogadni, megengedni mindezt. A beszűküléssel, a sajátságos elképzelésekkel csak távol tartjuk magunktól mindazt, amire egyébként meg olyan nagyon vágyunk.
Ne gondold azt, ha valamit ma megértettél, akkor te már "kész" vagy. Holnapra úgyis elfelejted, és ha ismét nem úgy viselkednek veled, ahogy neked jól esne, újra "kizökkensz" a megértés állapotából, és csak ismét a régi megszokásaid szerint fogsz reagálni, aztán újra felismerheted, hogy igen, ez ezért vagy azért van. A megértéseid, felismeréseid nem kell, hogy az elme végleges következtetései legyenek, mert így magában hordozza a csalódás és kudarc élményét. ( "azt hittem, ezen már túl vagyok").
Minden nap, és minden pillanatban csak legyél olyan, mint az üres papír, vagy mint az agyag, ami még puha és formázható. Hidd el, az Élet csodásat alkot belőled, ha engeded.