Mi a segítő, tanító feladata?

Korábbi kultúrákban, valahol még ma is, rendkívül fontosnak tartották az egyén támogatását saját folyamataiban. Mikor valakinek felébredés élménye volt, egy külön védett helyre vitték, hiszen tudták mennyire fontos az, hogy zavartalanul megélhesse a folyamatait.

Mikor az első ilyen élményem volt, akkor 10 percem volt arra, hogy lemenjek dolgozni. Nem állhattam oda a főnököm elé, hogy figyelj csak, nekem ébredés élményem van ( bár akkor fogalmam sem volt arról, hogy ez az ), és most szeretnék ebben megmártózni, amíg szükséges, úgyhogy most találj valaki mást helyettem.
Le kellett mennem, és nagyjából olyan voltam, mint aki be van szívva, kérdezték is, hogy minden rendben van-e, mondtam, hogy nem is lehetne nagyobb rendben minden.  :)

Itt nyugaton az elsődleges az, hogy a "feladatainkat" ellássuk, mert ha kiesünk belőle, akkor a "biztonságunk" veszélybe kerül. Szellemi megéléseink, átalakulásaink csak mellékes tényezők, melyeknek lényegességét még mindig nem ismertük fel igazán.

A másik hatalmas különbség pedig az, hogy míg korábban a szellemi út rendkívüli hozzáértéssel, odafigyeléssel, tisztelettel volt átitatva, tökéletesen tudták, hogy kinek mit adhatnak át, kinek milyen gyakorlatra van szüksége, ki jöhet és kinek kell még formálódni ahhoz, hogy egyáltalán részesülhessen egy tanításban, manapság bárki bármihez hozzáférhet.
Látszólag ez egy nagyszerű dolog, hogy nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy egy tanítót hallgassunk, vagy egy gyógyító energiáit fogadhassuk, aztán pedig mi magunk is használjuk, de pont emiatt a végtelen hozzáférhetőség miatt van rengeteg félreértelmezés, elakadás, zsákutca. A módszerek, eszközök, tanítások, melyek igazak és nagyszerűek, a hozzáértő bölcs kezek helyett, önmagukat, a világ rendjeit, szellemi és univerzális törvényeket nem ismerő kezekben csaponganak.
Ahelyett, hogy a lelki érettségnek megfelelően kapná meg mindenki a megfelelő támogatást, segítséget, tanítást, a lényeg az lett, hogy bárki jöhet, sokan legyenek, tele legyen az adott program, tréning, beavatás.
Nem kritizálni kívánom a jelenlegi spirituális lehetőségeket, de NEKÜNK SEGÍTŐKNEK HATALMAS FELELŐSSÉGÜNK VAN. Látni azt, hogy egy-egy tanítás mennyire könnyen félreértelmezhető, és ezáltal sokkal több bajt képes hozni, mint megértést. Lehet azon is "vitatkozni", hogy de pont ez kell, hogy mindenki a maga bőrén tapasztalja meg, jöjjön rá, azáltal, hogy félreértelmezte, ez is egy hozzáállás.
De látom azt az elveszettséget, azt a bódultságot, azt a katyvaszt, amit ez a hozzáférhetőség okoz, és mindaddig, míg az egyénben nem jön létre az indíttatás arra, hogy a káosz helyett letisztultságot válasszon, addig elveszetten és kábán fog bolyongani a spirituális labirintus útvesztőiben.


Én azt gondolom igenis van felelősségünk ebben nekünk segítőknek, ami nem egy teher, hanem pontosan a lehetősége annak, hogy kiemelkedjünk az igazságnak tűnő félreértelmezésekből, ahol jelenleg a valódi igazság lényegtelennek tűnik.