A megvilágosodott elme

Nem lehetséges az, hogy ha felfedeztél valamit a Létezés, vagyis Önmagad Valódiságának Igazságából, akkor ezáltal a felfedezés által eltávolodj másoktól.

Egy olyan élmény következtében, ahol megízlelted saját Valódiságodat, a Forrásod, a Lelked, az Isteni minőségedet, bárhogy is nevezd, csakis akkor lehetséges az, hogy ezáltal elkülönülsz a többi embertől (mert magadat már másnak tekinted), amikor az elme útját járod ezzel a tapasztalatoddal. Az elme ezeket a felismeréseket saját élményének kezdi tekinteni, ezáltal növelheti saját nagyságát, és elhiteti veled azt az érzést, hogy ezáltal te más vagy, többet tudsz. Így lesz az elme megvilágosodott.

A mély, belső tapasztalat, mely által felfedezed önmagad nagyságát, akkor marad a szív útja, ha felfedezed másokban is ugyanazt, amit önmagadban fedeztél fel. Ha felfedezed a fényt önmagadban, ami lényed természetessége, akkor a szíved arra ösztönöz, hogy másokban is meglásd ugyanezt.

Nem csupán a te fényed ez, nem vagy kiváltságos, sem különleges, ha így gondolod, akkor az elméd által világosodtál meg. 

Saját Valódi Minőséged, mely minden más lény Valódi Minősége is, a legnagyobb természetességgel ragyog, és ezt egy pillanatig sem kívánja olyan módon hangoztatni, mintha valami új dolgot fedezett volna fel. Hiszen az, akire rálelsz ilyenkor, tökéletes tudatában van önmaga fényének. 

Az elme kérkedik, a szív megoszt.

A valódi felismerés útján nem csak magadhoz kerülsz közelebb, hanem másokhoz is. Az elkülönülés minden formáját felváltja a nyitottság.

Ez a szeretet útja, nem pedig az elméé.