Igent mondani az életre

Megengedni az életnek, hogy olyan legyen, amilyen, látszólag az egyik legnagyobb kihívása az embernek.

A jó és rossz, kellemes és kellemetlen, az örömteli és szenvedést okozó címkékkel teli világunkban megengedni mindennek, hogy olyan legyen amilyen, nem lehetetlen „küldetés”, csakis addig, míg ebből a címkézett nézőpontból közelítjük meg az életet.

A személyes identitás, az elme, az ego által irányított világ válogat és minősít saját elvárásai szerint, ami csupán azt fogja eredményezni számodra, hogy soha semmi és senki nem lesz igazán „jó”, „megfelelő” számodra. Innentől kezdve újabb és újabb lehetőséged lesz csalódni az életben, az emberekben, még magadban is.

Mindazon dolgok, melyek negatív töltetű címkékkel rendelkeznek benned, megjelenésük pillanatában zavarni fognak.

Viszont változás nem történhet meg mindaddig, míg ezek a dolgok akár magadban, akár magad körül ( bár a kettő ugyanaz ) zavarnak.

Feltételeket szabunk az életnek, milyen módon lesz jó számunkra, mikor leszünk MAJD boldogok, miért NEM VAGYUNK MOST már azok, mindig megvan erre a megfelelő okunk. De csakis azért, mert nem fogadjuk el a dolgokat, vagyis az életet olyannak, amilyen, meg akarjuk változtatni mindenáron, gondolván, hogy tudjuk miként lesz majd tökéletes számunkra.

Nagyon fontos leszögezni, hogy az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Beletörődni a sorsodba éppolyan haszontalan és számodra kellemetlen, mint a rossz dolgokra fordítani a figyelmet, ugyanis a beletörődésben lecsökkented saját nagyszerűségedet, beletörődve abba, hogy ennyi jár csupán neked, valamit el kell tűrnöd.

Mindig lesz olyan dolog, személy, történés, vagy belső tulajdonság, ami rossz érzést kelt benned, mindig. De csakis addig, míg küzdesz ellene, amíg zavar, amíg nem fogadod el.

Vannak olyan események az ember életében, melyek sokkal nehezebbek, mint egy hétköznapi probléma, és ilyen helyzetekben nagyobb kihívás megélni az elfogadást. De csupán látszólag, csupán az elvárások szintjén létező elme szempontjából.

A legnehezebbnek tűnő pillanatok vagy a legkellemetlenebb belső állapotok adják a legnagyszerűbb lehetőséget arra, hogy felfedezzük VALÓBAN azt a minőséget magunkban, ami nem válogat, ami TELJESNEK ÉRZI MAGÁT, BÁRMI IS TÖRTÉNJEN.

Egy szerettünk elvesztését, vagy egy anyagi csődöt is képesek vagyunk elfogadással, vagyis belső békével megélni.

Bármilyen eseményt vagy bármilyen belső tulajdonságot fel tudunk oldani a negatív töltet alól abban a pillanatban, ha igent mondunk rá. Ha elfogadod, hogy most ez van, ha megengeded az életnek, hogy ilyen módon legyen, ahogy azt is, hogy változzon.

De nem fog változni, ha ellenállás van benned, mert ha ideiglenesen meg is oldódik, később újra találkozni fogsz vele, nem tűnt el végleg, csak ideiglenesen pihenni tért, várva egy új alkalmat, hogy ismét megpiszkáljon.

Ezek a dolgot a te javadat szolgálják, legyenek ezek személyek, körülmények, vagy saját belső tulajdonságok, hiszen mindig új és új alkalmat adnak arra, hogy rájöjj, addig maradnak, míg nem látod őket szívesen.

Azzal, hogy a hozzáállásod VALÓBAN megváltozik, nem pedig csak elhiteted magaddal, hogy elfogadóvá váltál, eltűnik az érzelmi töltet, és azzal együtt a nem kívánatos dolog is.

Ne az eltűnés miatt mondj igent, ne azért, mert vársz egy eredményt az elfogadással, hanem mert felismered, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy igent mondaszt az Életre bármilyen módon is nyilvánul meg, egy teljesen más minőség jelenik meg benned és ezáltal körülötted is.

Mindenkinek az eredendő minősége az életigenlés, hiszen mindenki maga az Élet. Nem lehetsz az életen kívül, ez lehetetlen.

MINDENKI EREDETE AZ ÖRÖM, A BOLDOGSÁG, KÖNNYEDSÉG, A BÉKE, MELYEK SOHA NEM FÜGGNEK A KÖRÜLMÉNYEKTŐL.

Ne feledd, az elméd válogat, kizár, elvár, a te EREDETI, VALÓDI MINŐSÉGED pedig szeretetteljesen elfogad, mert tökéletesen tisztában van azzal, amivel az elme nincs: semmi nem okozhat neki károsodást, semmitől nem lesz sem több sem kevesebb.