Az Igaz Mester

A mester soha nem külső személyhez köthető, vagyis egyáltalán nem személyhez köthető.
Aki a személyhez köti a mestert, akár a magáéhoz, akár máséhoz, nem tudja, mit jelent a mester fogalma.
A mester maga Isten, ami mindenben ott van, és nem egy személy, aki valamit jobban tud.

Aki a valódi mesteréből működik, az nem önmagához köt téged, nem saját nagyszerűségét táplálja általad, hanem téged saját magadhoz vezet el, hogy saját magadban fedezd fel a mestert, ami által nincs az ő személyére szükséged többé.
De a személy szeretné, hogy legyen rá szükség, az ego fontosnak szeretné megélni magát, mindegy, hogy épp miért, akár párkapcsolatban, akár szülőként, akár "guruként".
A mester nem táplálja saját fontosságát, mert a te fontosságodra mutat rá, ami ugyanaz, egy és nem különböző, és nem függési viszonyban van, hanem teljes egyenlőségben.
A mester szó kicserélhető Istenre, Önvalóra, Forrásra, bármire, ami közel áll a világodhoz, mert egy és ugyanaz, a mester, a Satguru, a végső természete mindenkinek és mindennek, nem pedig egy személy.
Jézus és Buddha sem két különböző személy volt, akik mesterként éltek, hanem mindegyikükben ugyanaz a mester volt jelen, ami nem különbözött, a személyük pedig igazán lényegtelen volt. És ők ezt tudták.
Az emberek mégis a személyüket imádják a mai napig.
De amikor megtörténik ennek felismerése és megértése, akkor túllát az ember a személy fontosságán, és csak örül annak, ami megjelenik, bárki által és bárhogy is jelenjen meg.
Mert ott megérti, hogy nincsenek szintek, nincsenek különbségek, senki nincs előrébb vagy hátrébb, nincsenek fejlettebbek vagy kevésbé "spirituálisabb" emberek, mert a végső természetünk egy.
Ugyanaz éltet mindent és mindenkit.
Ez maga a végső felismerés.