Hagyd a hogyanjaidat

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az egyik legfeleslegesebb dolog a "hogyan"-okon gondolkodnunk. Minél inkább szeretnénk valahogy egy megoldást kierőszakolni, tudni azt, hogy hogyan tovább, hogyan valósul meg vagy alakul át valami, hogyan gyógyulunk meg, hogyan vagyunk valamire képesek, annál kevésbé férünk hozzá a lehetőségeinkhez.

Ez a fajta hozzáállás ugyanis görcsösséget, kétséget, aggódást, irányítási kényszert tartalmaz, s ezek egyike sem képes a kibontakozások könnyed megengedésére. A megengedés nem azt jelenti, hogy úgy álljunk az életünkhöz, hogy majd úgyis lesz valahogy, és akkor nekünk minek bármin is aggódni. Ez nem vezet el minket az Élettel való együttműködéshez.
A megengedésben hatalmas energia van, ugyanis ráébredsz, hogy a személyes látásmódodból nem tudsz és nem is kell semmit sem kitalálnod. Az esetek többségében olyan információkat és megértéseket akarunk kapni, melyek egyébként teljesen feleslegesek. Olyan részleteken akadunk el, melyeken az elme imád lovagolni, s közben a valódi lényegről pedig megfeledkezünk.
Mindannyiunkban meghúzódik "valami" mélyebb, ami képes a legnagyszerűbb és legkönnyedebb módon működni és működtetni, "valami", ami bennünk képes átlátni mindent úgy, hogy közben mindennel és mindenki mással is kapcsolódik. Ahogy ennek utat engedünk, olyan belső bizonyosságra lelhetünk rá, melyben megérezhetjük, hogy valami sokkal jobban tudja mindazt, amit mi valahogy a kis fejünkkel, személyes látásmódunkkal ki tudnánk találni. A rendszerünk eleve tartalmazza mindannak a képességét, amire a "hogyan"-t keressük. Így hát nincs más dolgunk, mint ennek utat engedni, s ezáltal együttműködni. Letehetjük feleslegesen cipelt terheinket, melyek a "hogyan"-ok keresése közben csak még jobban beszűkítették látásmódunkat és valóságunkat.
E felfedezés rendkívül felszabadító, hiszen utat nyernek végre az elakasztott energiák.