Emberi kettősség

Nem jövök sehonnan és nem is megyek sehova. Nincs, mi sürgessen, nincs mit lekéssek.

Nincs semmi, amit jól vagy rosszul tehetnék. Nincs tökéletes alkalom, nincs nagy pillanat. Nincs különleges esemény, mely fontos lehetne számomra. Nincs külön öröm vagy bánat. Nincs ok vagy magyarázat, nincs én meg te. Nincs semmi, ami elkülönülhet, vagy ami elkülöníthet. Semmi nincs, mi árthatna nekem, semmi sem okozhat félelmet. Szükséget vagy hiányt nem érzek, teljes vagyok. Semmi által nem lehetek kevesebb, és semmi által sem lehetek több. Egyszerűen: Vagyok.

Mégis ki az hát, aki úgy érzi:

Valahonnan jövök és valahova tartok. Valami sürget, igyekeznem kell. Tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. A nagy pillanatokért és a különleges alkalmakért érdemes élni, ezek teszik fontossá az életet. Az öröm és a bánat végletei az élet velejárói. Minden okkal történik, mindenre van kellő magyarázat. Egyedi vagyok, másoktól különböző. Senki meg nem érthet. Saját életem van, megtartom a kellő távolságot. Félek, szinte mindig, a világ oly veszélyes. Sokszor hiányt érzek, többet érdemelnék. Ragaszkodom a dolgaimhoz, és kellően vigyázom rájuk, nem akarom elveszíteni azt, ami már az enyém. Éreznem kell, hogy élek.