Az elme illúziója

Az elme képes önmagát bármilyen helyzettel, történéssel azonosítani. Mindez addig történik meg, míg nem rendelkezel a Valódi Figyelemmel, a Jelenléttel.

Például ha saját fejlődésed útján eljutsz egy olyan állapotba, amit jónak érzel, vagy eredményesnek, akkor az elme rögtön belehelyezkedik, ami azt jelenti, hogy nagyszerűnek kezded el gondolni magad, másoktól különbnek, megjelenik a "te ezt már tudod" érzés. Megcsináltam, túl vagyok rajta, én már a "Valaki" vagyok.

Egy olyan ember számára, aki a belső spirituális utat választja az egyik legnagyobb kihívás, hogy elméjének ne adjon helyet ezen az úton.

Teljesen rendben van, hogy ez eleinte megjelenik, büszkeséggel tölt el mindaz, amit elértél, amit megfejlődtél, de sokan, és sokan olyanok is, akik később hivatásukká teszik ennek az útnak a megmutatását másoknak, önmaguk nagyságát kezdik el megélni ebben a folyamatban, önmaguk túllépése helyett.

Ugyanis mikor valóban ráébredsz újra arra, Aki Valójában Vagy, ez a részed nem kíván elismertségben, sztárfényben tündökölni. Ez a részed nem igényli ezt, hiszen mindezt a káprázatot az elméd kívánja a magáénak.

Minden, amit kialakít az elme, csupán egy káprázat. És egy ideig nem látod a határt a káprázat, az illúzió és a valódiság között, még eleinte nagyon összemosódik, és nem is értheted, mikor valaki erre rámutat. Nem érted, miért mondja ezt. De ha legnagyobb szándékodnak a saját valódiságod felfedezését és megélését teszed, akkor ez a szándék nem tűri meg a látszatmegoldásokat, a látszateredményt, hiszen ebben a szándékban megmutatkozik mindaz, ami hamis.

Nem az illúzióval van a baj, nem azzal van a gond, amit itt valóságnak élsz meg, hanem azzal, hogy mindezt igaznak hiszed. Mindezt akként látod, ami szilárd, rugalmatlan, változtathatatlan, pedig mindez határtalanul képlékeny és rugalmas a látszat ellenére is.

Egy nehéznek tűnő helyzet közepén könnyednek látni mindezt hatalmas erőfeszítést jelenthet, és pont ezekben a helyzetekben képes az elme olyan kézzel fogható bizonyítékokat mutatni számodra, melyek alátámaszthatják azt, hogy jogosan érezheted magad rosszul, türelmetlenül, elégedetlenül. Végtelen számú ilyen bizonyítékkal tud szolgálni az elme, de csakis addig a pillanatig, amíg hiszel neki. Elhiszed, hogy mindez a valóság, mindez tény.

A valódi éberség, a valódi jelenlét, a valódi figyelem azt jelenti, hogy bármilyen helyzetbe is kerülsz, legyen az bármilyen erőtpróbáló, nem a nehézséget tekinted a valóságnak. Az csak egy jelenlegi állapot, egy jelenlegi megnyilvánulás, nem több annál. És mindez benned egy pillanat alatt meg tud változni, pusztán azzal, hogy nem a helyzettel azonosulsz, hanem felfedezed, hogy mindez mögött van benned valaki vagy valami, ami túlmutat ezen, ami mindezen felül tud kerekedni, ami bármilyen helyzetben képes a lehetőséget látni.

Mindez az a Valódi Minőség, a Forrás, aki Valójában te Vagy, az, aki maga az Élet benned, aki a legnagyobb viharban is a tökéletes nyugalom és bizonyosság.

Mindez eleinte egy vágy majd hit lehet benned, aztán ha meglátod tudássá, tudatossággá válik, s ha elérsz arra a szándékra, hogy mindez a teljes valóságoddá váljon ebben a létezésben is, az emlékezés megtörténik, és tökéletes tudatában lehetsz mindannak, ami, Aki Vagy. Ebben a tudatban feloldódik minden kétely, minden félelem, minden aggodalom, minden szenvedés, minden hiány, minden fájdalom, minden kérdés.

Itt van minden, amire szomjazol.