Birodalom, ahová ember emberként be nem léphet

Önös érdekektől mentesen,

Szív vágyától sugallva,

Létezés a Létbe olvadva,

gondolatok a Tudatosság útját járva,

szándékok természetes fuvallataként,

erőlködés és akarás mentesen,

csupán engedve a kibontakozást,

minden ellenállás nélkül.

Túlgondolás helyett cselekedve,

cselekvést az Élettől indíttatva,

reményt hitté formálva,

a hitet tapasztalatként megélve,

a tapasztalatot így bizonyosságként,

s a bizonyosságot tudásba olvasztva.

S mi a tudás? Minden, hova elme el nem érhet,

Minden, mi bizonyítást nem igényel.

Minden mi találgatáson túl van,

Birodalom, ahova ember emberként be nem léphet.

S mégis a birodalom, ahova minden ember vágyik,

s ami felé félúton megtorpan.

Hatalomszomja az irányítást átveszi,

s valódi tudása nélkül mégis tudást árul.

Mi hát a valódi hatalom?

Vágy nélküli tudás, mely nem önmagát fényezi.

Tudás, mely önmagát megosztani kívánja,

s önmaga megosztása őt tovább nem osztja,

nem kisebbé lesz, hanem többé válik,

s ahogy adakozik, még tovább gyarapodik,

ez a valódi bőség paradicsoma.

Adakozással bővülni,

mégis szerénynek maradni,

nem önmaga növeléséből indíttatva,

hanem a megosztásból.

A valódi tudás egyenlő a valódi bőséggel,

egyenlő a valódi hatalommal, mely vissza nem él vele,

egyenlő a valódi erővel, mely önmagából táplálkozik,

így semmilyen külső tényezőre szüksége nincsen,

soha ki nem fáradhat, soha el nem fogyhat.

A birodalom, hova ember emberként be nem léphet.

Add hát fel magad ember aként, kinek gondolod, vagy hiszed magad,

add fel minden szándékod, mely elmédből fakad.

Ne vágyj a világosságra, hanem te magad légy az,

ne vágyj a tudásra, hanem ismerd fel benne magad.

Hagyd el a világot, melyet otthonodnak hiszel,

s ne félj, hogy hontalan leszel.

Valódi otthonod e világ látható falain túl van,

a birodalom, ahova ember emberként be nem léphet.