Bezárt szív

Az ember a tapasztalatai során kialakítja azokat a mechanizmusokat, amik a későbbiekben rutinná válnak az életében, csakhogy ezek a mechanizmusok idővel elavultak lesznek és korlátokat szabnak.

Saját csapdánkba esünk bele, és mindaddig nem tudjuk ebből vérző lényünket kiszabadítani, míg a kialakult beidegződést, programot, a dolgokhoz való hozzáállást magunkban át nem formáljuk. 
A bezárt szív éppannyira képtelen a befogadásra, mint a kiáramlásra. Bizalmatlansághoz, távolságtartáshoz vezet mindentől és mindenkitől, senkit sem enged igazán közel magához, minden helyzetben a veszélyt látja. Ez az állapot falakat emel közéd és a világ közé, s azt az érzést keltheti, hogy senkiben sem lehet megbízni, senki sem ért meg, mindenki csak kihasznál, átver, becsap, és a kitárulkozás veszélyes. 
Zárt szívvel hiába érkeznek hozzánk kapcsolódási lehetőségek, nem fogod tudni azokat beengedni, és folyton elakadsz ugyanúgy és ugyanott.
A megkeményedett szív olyan ösvényre vezet, ahol saját magányosságod, elkeseredettséged és ridegséged ágai szaggatnak szét útközben.